A banán a világ legfőbb kereskedelmi árucikkei közé tartozik. A hazai piacokon néha a legolcsóbb gyümölcs. De vajon milyen árat fizetünk ténylegesen a banánért?
A banán legnépszerűbb gyümölcseink és legrégebbi kultúrnövényeink egyike. Írásos emlékek már i. e. 600-ban említést tesznek róla. Eredeti hazája Délkelet-Ázsia, ahonnan Indián keresztül jutott el Kelet-Afrikába, majd onnan terjedt el az egész afrikai kontinensen és a Karib-tengeri szigeteken. Mivel azonban a banán gyorsan romlik, Európában a tizenkilencedik század végéig szinte ismeretlen volt.
Civilizációs táplálékunk által okozott betegségeink – mai betegségeink túlnyomó többsége ebbe a körbe tartozik. Kérdés, hogy mi bizonyítja, valóban civilizációs ártalmakról van-e szó? A válasz rendkívül egyszerű: ott ahol nem ezt eszik, a betegségek gyakorlatilag nem fordulnak elő.
A bio és a konvencionális élelmiszerek minősége közt mérhető a különbség, a boélelmiszerek javára: magasabbak a beltartalmi értékek, kevesebb a szermaradvány, finomabbak, jobban eltarthatók. A biogazdálkodás, nem pusztán visszatérés az intenzív mezőgazdaság előtti állapotokhoz, hanem egy folyamatosan fejlődő tudomány, amely nem alkalmaz se szintetikus növényvédőszereket, se szintetikus talajjavítókat, növénytársításokkal dolgozik és kerüli a monokultúrát.
Energiaráfordítása lényegesen alacsonyabb, mint a konvencionális mezőgazdaságé, miközben emberi munka ráfordítása nagyobb, termékenként különböző mértékben, de átlagban 30%-kal. Géntechnológiával módosított növényeket, amelyek megjósolhatatlan veszélyeket jelentenek mind egészségünkre, mind az élővilág génállományára nézve, a biogazdálkodás nem alkalmaz.
avagy miért folytat az orvostudomány a 21. században még mindig csak tüneti kezelést ...
Az orvostudomány hatalmas fejlődésen ment keresztül az utóbbi 100 év alatt. Egészségi állapotunk azonban nem javult ugyanezen idő alatt, hiszen bizonyos betegségek nem is léteztek 100-200 évvel ezelőtt, míg mások előfordulási gyakorisága megduplázódott, triplázódott illetve sokszorosára növekedett az elmúlt évtizedek alatt. Az orvostudomány pedig rejtély előtt áll az okokat illetően a betegségek túlnyomó többségével kapcsolatban.
A vegetáriánus táplálkozási mód egyre jobban teret hódít, és miközben a lakosság egy része húsból sokszorosát fogyasztja annak, mint amit száz évvel ezelőtt, egy másik része egészségügyi, ökológiai vagy etikai megfontolásból mond le róla, illetve gyakran minden állati eredetű fehérjét tartalmazó élelmiszerről is. Ugyanakkor a köztudatban még mindig tartja magát az a nézet, hogy a vegetáriánusok veszélyeztetik önnön, és szoptatós anyák esetén, gyermekeik életét a húsnélküliséggel, hiszen a húsban olyan életfontosságú anyagok találhatók, mint pl. a B12 vitamin.
Az ókori görögök még csak hírből ismerték. Az ókori rómaiak úgyszintén. Eleinte gyógyszerként használták, később élvezeti szerként. Függőséget okoz mint a kábítószerek, hiperaktívvá tesz, tönkreteszi a fogainkat, a hasnyálmirigyünket, az idegeinket.
Száz évvel ezelőtt még csak két kilót fogyasztottunk belőle fejenként, évente. A második világháború előtt 10 kilót. Ma ennek a sokszorosát, hisz mindenben benne van. Eredetileg a cukornádból készítették – ám a cukornád drága mulatság, kizárólag a trópusokon terem meg. Így azután Napóleon kezdeményezésére jó kétszáz évvel ezelőtt a cukorrépából is sikerült előállítani végre. A nádcukor és a répacukor azonban kémiailag egy és ugyanaz a vegyület: szacharóz.
A szénanátha az allergiás megbetegedések közé tartozik csakúgy mint az ekcéma, és bizonyos esetekben pikkelysömör és az asztma is. A különböző allergia tesztek több tucat anyagot vizsgálnak az allergiák kiváltó okaként, amelyek közül a virágpollen, a házipor és az állatszőr szerepelnek az első helyeken. Ezekkel az anyagokkal azonban az ember évezredeken keresztül békességben élt együtt anélkül, hogy az ismert allergiás tünetek megzavarták volna közérzetét. Az allergiákhoz hasonlóan, az egyéb betegségek száma is sokszorosára nőtt az utóbbi száz évben, amely betegségek kialakulásáért civilizációnk felelős.
A kenyér az egyik legfontosabb táplálékunk. Kenyeret eszünk reggelire, kenyeret eszünk vacsorára, kenyeret viszünk tízóraira és a kirándulásokra, egyszóval sok kenyeret fogyasztunk. Az utóbbi években a híres habos fehér kenyéren kívül egyre több különböző kenyérféle kezd feltűnni az egyre szaporodó pékségek kínálatában. Az egyik barna, a másik csak félbarna, a harmadik rozs, a negyedik hárommagos, mintha a lakosság egy része érezné, hogy azzal a nagyon fehér kenyérrel talán még sincs minden rendben.
A teljes értékű táplálkozás visszatér dédapáink táplálkozásformájához - amelyből messzemenően hiányoztak az iparilag feldolgozott élelmiszerek - és a táplálékot meghagyja annyira természetesnek, amennyire csak lehet. Így a cukor helyett az évezredek óta létező természetes édesítőszereket, azaz a mézet, valamint a friss és szárított gyümölcsöket, az iparilag előállított zsiradékok helyett hidegen sajtolt olajokat és vajat, a finomított lisztek helyett (legyen az búza, rozs, vagy akár tönköly) pedig teljes őrlésű lisztet használ.
A bio és a konvencionális élelmiszerek minősége közt mérhető a különbség, a boélelmiszerek javára: magasabbak a beltartalmi értékek, kevesebb a szermaradvány, finomabbak, jobban eltarthatók. 
