Cukrom, cukrom...

Az ókori görögök még csak hírből ismerték. Az ókori rómaiak úgyszintén. Eleinte gyógyszerként használták, később élvezeti szerként. Függőséget okoz mint a kábítószerek, hiperaktívvá tesz, tönkreteszi a fogainkat, a hasnyálmirigyünket, az idegeinket.

Száz évvel ezelőtt még csak két kilót fogyasztottunk belőle fejenként, évente. A második világháború előtt 10 kilót. Ma ennek a sokszorosát, hisz mindenben benne van. Eredetileg a cukornádból készítették – ám a cukornád drága mulatság, kizárólag a trópusokon terem meg. Így azután Napóleon kezdeményezésére jó kétszáz évvel ezelőtt a cukorrépából is sikerült előállítani végre. A nádcukor és a répacukor azonban kémiailag egy és ugyanaz a vegyület: szacharóz.

„Junk food”

Az amerikai kifejezés "étel szemét" összefoglalóan az egészségtelen élelmiszereket jelenti, így az összes cukortartalmú édességet is. Az Amerikai Szenátus 1977-ben az USA táplálkozási céljaként a cukorfogyasztás 45%-os csökkentését tűzte ki. Németországban 1986-ban bírói ítélet szentesítette az egészségre ártalmas kifejezés használhatóságát a cukorral kapcsolatban. Yudkin professzor, a Londoni Táplálkozás Tudományi Intézet vezetője szerint: Lenne bármi, csak megközelítőleg olyan káros mint a cukor, már rég be lett volna tiltva.

Így kezdődött

Évezredeken keresztül mézzel és édes gyümölcsökkel édesítettünk. Bár a cukornád őshazájában Melanéziában már i. e. 8000-ben erjesztéssel italt készítettek a cukornád besűrített édes nedvéből, először 600-ban sikerült kikristályosítani úgy, hogy  nem erjedt meg az állás során és lehetővé vált a kereskedelme. A cukor azonban még évszázadokig kizárólag a gazdagok eledele maradt, és csak a XIX. sz.-ban a cukorrépa  elterjedése után vált a köznép számára is elérhetővé. Angliában és a többi gyarmatosító hatalom körében kicsit más volt a helyzet. Mivel a cukornád csak melegebb vidékeken terem. A XVI. századtól kezdve a cukorültetvények ellátása volt a rabszolga kereskedelem fő célja. Egyes becslések szerint 50 millió rabszolgát hurcoltak el az évszázadok folyamán, így elégítve ki a gyarmatosítók cukoréhségét.

Csak szacharóz

A cukornádból vagy a cukorrépából – ezek természetes táplálékok –, hosszú finomítási eljárással nyerik a cukrot. A cukornádban még vannak vitaminok, ásványi sók, nyomelemek, fehérjék, zsírok és egyebek. A cukor 99.9%-ban a szacharóz nevű diszacharid molekulából áll, amely egy szőlő- és egy gyümölcscukor molekula összekapcsolódásakor keletkezik. Ilyen töménységben cukor a természetben nem fordul elő. 

Először is megesszük

Például egy habos tortát – finomított cukor, finomított liszt, finomított zsiradék. A szánkban először a fogainkat teszi tönkre: A szájban élő milliárdnyi mikroorganizmus számára – amelyek egészséges szimbiózisban élnek velünk és se fogmosással, se semmilyen más művelettel nem távolíthatók el – a cukor táplálékot jelent. Anyagcseréjükben rendkívül agresszív savvá alakítják át, amely kimarja a fogakat.

Miután tönkretette a fogainkat lenyeljük. Gyomrunk azonban mit sem tud a modern élelmiszer-feldolgozásról, természetes élelmiszerekre vár, amelyeket meg tud emészteni. A habos tortánkban azonban ilyen nincs, hisz csupa finomított összetevőből áll. Ezért azután a gyomor – amelyet legyengítettek a műételek – saját magát kezdi emészteni.

Cukor-baj

A gyomorból a vékonybélbe jut és onnan felszívódik a habos torta és a benne lévő finomított cukor. Ha egy almában lévő cukorról lenne szó, akkor a felszívódás lassan menne végbe, mivel az almában rengeteg hatóanyag van, ezek közül kell kibontani a cukrot, amely így lassan, fokozatosan jut a véráramba. A habos tortában vagy bármilyen más finomított cukortartalmú ételben lévő cukrot nem kell bontogatni, az pillanatok alatt a véráramba jut. Így nagyon megemeli a vércukorszintet, amit a szervezet mint valami támadást él meg. Természetes élelmiszereknél ilyen nem tapasztalható. Mivel szervezetnek egy szinten kell tartania a vércukor szintet gyorsan inzulint bocsát ki, ám túllő a célon, a vércukorszint jóval a normális szint alá csökken. Ekkor a vércukorszintet fel kell emelni és ilyenkor nyúlunk az újabb cukoradag után – a kör folytatódik. A hasnyálmirigy inzulin termelő sejtjei pedig egy idő után kimerülnek – ez a cukorbetegség.

Cukor blues

Amikor megnő a vércukor szintünk úgy érezzük, megnőtt a teljesítményünk is, fel vagyunk dobva. Gyerekeknél ezt hiperaktivitásnak hívjuk. Amikor ezután lecsökken a vércukorszint a kedélyünk is a mélybe zuhan: teljesítőképességünk csökken, fáradtak vagyunk, nem tudunk koncentrálni, gyengék vagyunk. Ez a cukor blues.

B vitamin-rabló

A cukornak az idegrendszerre gyakorolt hatása igen egyszerű: az ételeket amiket eszünk a szervezetnek fel kell dolgoznia. A habostortában lévő cukorban azonban nincs semmi, amivel fel tudná dolgozni a cukrot, azaz az életfontosságú anyagok teljesen hiányoznak. A vitaminok, ásványisók, nyomelemek, íz és szaganyagok és a többi hiánya azt eredményezi, hogy a szervezetnek máshonnan kell elvonnia a cukor feldolgozásához nélkülözhetetlen anyagokat. Például a B vitaminokat az idegrendszerből. 

Ca-rabló

Egy japán tudósnak néhány évtizeddel ezelőtt feltűnt, hogy milyen gyenge az akkori japán ifjúság. Kísérletekbe kezdett, és a kísérleti állatainak minden nap egy kicsi cukrot is adott táplálékuk mellé. Rövid idő elteltével azt tapasztalta, hogy az állatok csontozata betegesen megváltozott: a csontok annyira puhákká váltak, hogy késsel el lehetett vágni, vagy kézzel meg lehetett hajlítani őket, spontán törések fordultak elő, és a csöves csontok megnyúltak. Katase doktor – mert így hívták – kísérleteiben arra a következtetésre jutott, hogy ha az embergyerekek ugyanolyan érzékenyek mint a kísérleti állatok, akkor egy 20 kilós gyerek napi 6 gramm, azaz egy teáskanálnyi cukrot tud károsodás nélkül elfogyasztani!

Mitől olyan káros?

A cukor egészséget károsító hatása egyrészt az életfontosságú anyagok hiányából fakad, amely a szervezetben anyagcsere zavart okoz, másrészt természetellenes voltából, amely a szervezetet közvetlenül károsítja különböző hatásmechanizmusokon keresztül.
Angol kutatók "The Saccharine desease"-nek nevezték el összefoglalóan azokat a betegségeket, amelyeket az izolált szénhidrátok, azaz a cukor és a fehérkenyér okoz. Ezek az úgynevezett táplálkozás okozta civilizációs betegségek egyes becslések szerint mai betegségeink 80%-át teszik ki.

Ha már a nagyapának is ugyanez volt a baja

A civilizációs táplálék az egyéni érzékenységtől függően váltja ki a legkülönbözőbb betegségeket. A családon belül ez az érzékenység átöröklődik, így azt a csalóka látszatot keltve, hogy a betegségek öröklöttek és nem szerzettek. A civilizációs táplálkozás nélkül azonban ezek a betegségek nem jönnének létre.

Mesterséges édesítőszerek?

Nein, danke. Ezek kemikáliák, azaz természetellenes anyagok, hol egyikről, hogy másikról derülnek ki nemkívánatos mellékhatások.

A cukor helyett

A cukor helyett az évezredek óta fogyasztott természetes alternatívák, a méz és az édes gyümölcsök fogyaszthatók, szárított vagy egyéb formában. Mivel a cukor csakúgy, mint a fekete kávé, a cigaretta és az alkohol függőséget okoz, a cukor elhagyása után édes igényünk is alább fog hagyni, így a süteményeken kívül alig marad édesíteni valónk.

Barna cukor

A barnacukor a kristálycukornál egészségesebb alternatíva hírében áll. Holott hatásai megegyeznek a legfehérebb kristálycukoréval. A barnacukor a cukorgyártás folyamatának eggyel korábbi lépcsőfokán áll meg, ahol a tisztítás még nem történt meg teljesen, így minimális mennyiségű egyéb anyagot is tartalmaz.

Ez mind cukor

A cukor hatásai az összes iparilag előállított cukorféleségre igazak. Ide tartoznak háztartási cukor, barna-, gyümölcs-, szőlő-, tejcukor, szőlőcukor szirup, invertcukor, juharszirup, malátaszirup, Sucanat, UrSüße, Ur-Zucker, Rapadura, Demerara, izoglukóz, Panelista, almalésűrítmény, körtelésűrítmény, melasz, rizsszirup, árpaszirup, glukózszirup, Mascob(v)ado.