Őszi frisi

Minden reggel frisit készítek. Nyáron nagyon egyszerű a dolog – barack, meggy, eper vagy valamilyen más nyári gyümölcs, zabpehely, dió, mogyoró vagy egy másik olajos mag. Családom tagjai ezután szájízük szerint ízesítik tejföllel vagy tejszínnel, de az alap ennyi. Ősszel már nem ilyen egyszerű a frisikészítés, főleg, ha a hazai alapanyagoknál szeretnék maradni. A frisit Németországban tanultam a Bruker Intézetben. Németül Frischkornbrei vagy Frischkorngericht esetleg Kollath reggeli névre hallgat, amelyet először frisskásaként fordítottam le, de azután egyszerűbb volt frisinek hívni. Svájcban Bircher-Benner müzlinek nevezik Bircher-Benner svájci orvos után.

A frisi a reformkonyha egyik legfontosabb étele: nyers gabonából, gyümölcsből és olajos magvakból áll. Tulajdonképpen müzli, csakhogy friss müzli. A zacskós müzlikben a gabona – amely többnyire zabpehely – szinte mindig hőkezelve van. A zabnak magas az olajtartalma, ezért ha nincs hőkezelve, az állás során gyorsan elkezd avasodni, és kesernyés íze lesz.
A frisi története valószínűleg több száz éves. A müzli szó Svájcból származik, és svájci németül kásácskát jelent (muß = kása). A világhírhez Bircher-Benner doktor úr segítette akaratán kívül: ő maga hegyi pásztoroktól tanulta, majd alkalmazta a betegeinél, nagy sikerrel. A hegyi pásztorok friss, nyers tejjel készítették, ezért az eredeti müzliben is domináltak a friss, nyers élelmiszerek.
Bircher-Benner kora egyik leghaladóbb szellemű orvosa volt, és valószínűleg ma is az lenne. A múlt század elején Zürichben működő klinikáján felismerte, hogy betegségeink oka többnyire ételeink túlzott finomítása és feldolgozása. Ezért betegeit táplálkozásterápiával és egyéb természetes gyógymódokkal gyógyította.
A Bircher-Benner müzlit dr. Werner Kollath német táplálkozástudós kicsit átalakította, majd dr. Max Otto Bruker német orvos még egy kicsit alakított rajta, és ő nevezte el frisskásának. A különbség a Kollath-reggeli, a Bircher-Benner müzli és a frisi között a jobb emészthetőség. Dr. Bruker megfigyelte, hogy a magas cukortartalmú ételek bizonyos embereknél emésztési problémákat okozhatnak – konkrétan felfúvódást –, ezért a szárított gyümölcsöket nem ajánlotta a frisi részeként. A szárított gyümölcsök cukortartalma jóval magasabb, mint a friss gyümölcsöké, ezért emésztésük az arra érzékenyeknél a bélflórát megzavarhatja – ugyanúgy mint a cukor.

A tejtermékek, mint a kefir, a joghurt vagy a tej szintén hiányoznak a modern frisiből. Ennek oka tejfehérjére való érzékenység (vagy intolerancia), amely meglehetősen sokakat érint. A tejföl és a tejszín fehérje tartalma mindössze néhány százalék, ezért ezek kiegészíthetik és ízesíthetik a frisit.
A frisi minden évszakban finom. Ilyenkor ősszel a körtét és az almát ki lehet egészíteni naranccsal, banánnal, kivivel, illetve olyan egzotikumokkal mint a gránátalma. Az utóbbi időben egy fél centiméter gyömbért is belereszelek – de csak magamnak. A Bruker Intézetben annak idején a szobatársam elmondta, hogy minden frisibe belereszel egy kevés gyömbért is. Mit ne mondjak, borzongva hallgattam. Ma már nagyon ízlik. Kicsit csíp, ami különösen jól esik, miközben olyan nagyon még csak nem is szeretem a csípős dolgokat.

 2 személyre a mennyiség a következő:

1 nagy, finom körte – a például az úgynevezett "ronda" körte, vagy valamelyik másik télálló, aromás körte
2 nagy, puha húsú, édeskés, ízletes alma
fél biobanán
1 bionarancs
negyed gránátalma
6 evőkanál zab (fejenként 3 evőkanál, kb. 50 g)
fél maroknyi dió, vagy törökmogyoró, mandula, tökmag, napraforgómag
egy-egy kanál tejföl, vagy tejszín folyékony vagy felvert
néhány csepp citrom

 A gyümölcsöket egészen apróra kell összevágni, és a tejszínt, ha ráérünk, fel lehet verni. A tejszínhab felét hozzá lehet keverni a frisihez, a másik felével díszíteni. A diót és mogyorót is apróra lehet vágni. Az egyik almát bele szoktam reszelni, a másikat felvágom. A pelyhesítéshez sajna szükség van egy pelyhesítőre. Pehely nélkül is lehet frisit készíteni, de nálunk ez a változat nem olyan népszerű. A receptje  itt olvasható. A zab puha és magas zsírtartalmú, ezért mindenféle előkészítés nélkül fogyasztható – nyersen.

A gyerekeim változó intenzitással szeretik a frisit. Volt, hogy tejjel ették – nem szóltam bele –, és a spejzban szóba jöhető valamennyi üvegcsét kipakolták maguk elé, majd mindenből beleszórtak egy keveset. Ez a következőkből állt: mák, szezám, napraforgómag, mazsola, dió – a többit elfelejtettem már.
Majd eljött az az idő, amikor tejszínhabbal ettük minden reggel. Jó kis luxus. Biotejszínhabbal természetesen, aminek beszerzése még egy fokkal körülményesebb volt, mint most.
Majd elegem lett a tejszínhab beszerzéséből, és ekkor egy kanál tejfölt tehetett bele mindenki. Én pedig rájöttem, hogy mindenféle tejtermék nélkül is nagyon finom. A gyümölcsöknek eléggé levesesnek kell lenniük, és ha nincs elég leveses gyümölcs – konkrétan egész télen – akkor mindenképpen hozzá kell reszelni egy almát.

Ha valaki még soha sem evett frisit, lehet, hogy kicsit meg fogja hajtani. Ez teljesen normális, mivel a bélflóra nincs hozzászokva ehhez az ételez. A jelenség eltarthat néhány napig vagy hétig. Ezután azonban felhőtlenül tudjuk élvezni a frisit bárhogyan is nevezzük.