Aszalt alma

A szárított vagy aszalt alma remek nassolni való. Olyankor szokott eszünkbe jutni, ha már teljes kifogytunk a friss gyümölcsökből és egyéb nasikból. Sosem tudok belőle eleget csinálni, bármilyen mennyiség pillanatok alatt eltűnik.

Az egyetlen dolog, ami az almaszárítás közben egy kicsit frusztrál, hogy egy szép, nagy, mosolygós, piros almából egy maréknyi aszalt alma lesz csupán. Mivel az alma víztartalma 90% körül mozog, ezen nincs is mit csodálkoznunk.

Az almaszárításnak több módja van. Nálunk a cserépkályha tűztere fölött van egy kis melegítő rekesz, amelyben elég meleg van ahhoz, hogy valamilyen ételt felmelegítsünk, de nincs benne elég meleg ahhoz, hogy mondjuk egy kenyeret megsüssünk. Viszont az alma szárítására kiválóan alkalmas. Ebben a rekeszben ropogósra száradnak az almakarikák.

A másik módszer az almaszeletek felfűzése egy zsinórra, és felakasztásuk valahova a mennyezet alá, ahol a legmelegebb van. Míg a cserépkályhában néhány óra alatt kiszáradnak az almakarikák, addig fellógatva néha két nap is kell hozzá. Nyilván a szoba hőmérsékletétől függ.

Szerencsére bármilyen alma szárítható. Fontos, hogy ép, szép, egészséges almánk legyenek, és persze nem árt, ha finomak is.

Az almát kicsutkázzuk, a héját rajtahagyjuk, és vékony, néhány milliméter vastag karikákra vágjuk. Egy vastagabb fonalra felfűzzük úgy, hogy a karikák ne érjenek össze, majd türelmesen várunk, amíg a szeletek kiszáradnak.