Bio vagy nem bio?

A biogazdálkodás a jövő (és a múlt) gazdálkodási formája. Annak idején, amikor itthon, a családommal elkezdtünk bioélelmiszereket fogyasztani számomra két szempont volt fontos: az egyik a saját, illetve a gyerekeim egészsége, a másik a környezetszennyezés csökkentése, amit a konvencionális gazdálkodás idéz elő a permetezőszerekkel, amelyek maradványi nem bomlanak el, vagy csak nagyon lassan bomlanak el. Azóta néhány ugyanilyen fontos szempontot is fel kellett vennem erre a listára mint például a GMO mentességet. 

Tény, hogy napjainkban divat a bio. Sokan kételkednek benne, de még többen vannak meggyőződve arról, hogy ez a jövő útja. A biologikus, ökologikus valamint organikus szavak szinonímái egymásnak: egy olyan gazdálkodási formát jelentenek, amely visszatérés a dédszülők mezőgazdasági gyakorlatához, abba a korba amikor még ismeretlen volt a műtrágya, a szinetikus növényvédőszerek, a génmódosítás és a nagyüzemi állattartás is. Ehelyett trágyát és komposztot használtak, csalánlét és zsúrlófőzetet, nemesítették a növényeket, és a csirkék ráértek több hónap alatt megnőni.

Tehát a biogazdálkodás története egyidős a mezőgazdaság történetével. De a mai biogazdálkodás mégis alapvetően különbözik a régmúlt gazdálkodásától, mivel nemzetközileg elfogadott szabályok szabályozzák, amelyek betartását ellenőrző szervezetek ellenőrzik.

Az ellenőrzött biogazdálkodás világviszonylatban a legdinamikusabban fejlődő mezőgazdasági ágazat. Napjainkban a Föld 179 országában folytatnak biogazdálkodást. Például Ausztriában az össztermőterület több mint 20 %-a áll bioművelés alatt, egy svájci lakos átlagban évi 262 eurót költ biotermékekre, és Dániában a biotermékek piaci részesedése 8.4 százalék.

Mitől bio?

Az Európai Unióban a biotermékek előállítását és feldolgozását az Unió előírásai szabályozzák. A biotermékek védjeggyel vannak ellátva, ezért vásárláskor könnyen meg tudjuk állapítani, hogy biotermékkel van-e dolgunk, vagy sem.

A biotermelésben tilos a szintetikus növényvédőszerek használta, ehelyett természetes eredetű, engedélyezett növényvédőszereket lehet használni. Tilos a műtrágyák használata, helyettük szerves trágya, komposzt, és ásványi talajjavítók engedélyezettek. Tilos a génmódosítás, szigorú előírások szabályozzák az állattartást, a felhasználható takarmányt, a gyógyszerek használatát. Az élelmiszerek feldogozása során pedig a felhasználható adalékanyagok mennyiségét és számát.

Ha egy gazdaság biogazdasággá akar válni, az átállás is szabályozva van, amely attól függően, hogy mit termelnek lehet 2, de akár több év is.

Miben különbözik?

A biotermékek tápanyagokban, ásványi sókban, nyomelemekben, vitaminokban gazdagabb termékek mint az úgynevezett konvencionális, azaz nem bio termékek: átlagban 25%-kal magasabb a tápanyagtartalmuk.

A biotermékek ízletesebb termékek, jobban tárolható, alacsonyabb a víztartalmuk.

Állatkísérletekben az állatok többnyire a biotermékeket választják. Az állatok szaporodóképességét pozitívan befolyásolják, amely tulajdonságukat embereken is megállapították.

A biotermékek ugyanakkor vagy egyáltalán nem tartalmaznak permetezőszermaradványt, vagy kevesebb permetezőmaradványt tartalmaznak mint a konvencionális élelmiszerek. Tökéles tisztaság azonban a biotermékektől sem várható el, mivel a környezetszennyezés a biotermékeket is érinti.

Mi van a cimkén?

A biotermékek cimkéjén szerepelnie kell a termék neve előtt a "bio" szócskának, például "Bio répa", valamint a következőknek: ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból. Szerepelnie kell továbbá az ellenőrző szervezet jelének, amely itthon többnyire a Biokontroll Hungária, és a jele: HU-ÖKO-001. Valamint az európai bio logónak.

Mennyibe kerül?

A biotermékek többnyire drágább élelmiszerek, mint a konvencionális élelmiszerek. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a biofogyasztók nem költenek többet, vagy legalábbis nem költenek jelentősen többet a táplálkozásra, mint a konvencionális fogyasztók, ugyanis a biofogyasztó számos dolgot nem vesz meg.

Bio a kiskertben

Természetesen a saját kertünkben is tudunk biogazdálkodást folytani, ha betartjuk a biotermelés szabályait, azaz nem használunk szintetikus növényvédőszereket és műtrágyát, viszont figyelünk a növénytársításokra, a talajtakarásra, a vetőmagra, amelynek szintén biotermelésből kell származnia. Ezeket a termékeket nem fogjuk tudni ellenőrzött biotermékként eladni, viszont jóízűen meg tudjuk mi magunk enni.

Az én biokertem

Amikor annak idején Piliscsabára költöztünk, nagy lelkesedéssel kezdtük művelni a kertet. Mint amatőrök szakkönyvekből és a szomszéd néniktől próbáltuk meg elsajátítani a kertészkedés alapjait. Valamennyi tapasztalatunk volt már, de saját kertünk még soha. Ültettünk paradicsomot, cukkinit, kukoricát, babot, és még jónéhány veteményt, a sorok közé körömvirágot és büdéskét, mindezt gyönyörű összevisszaságban, hogy a növényeink egymást védjék. Készítettünk csalánlét, zsurlófőzetet, fokhagymalét, komposztot, kaptunk marhatrágyát egy biogazdaságból, a talajt a levágott fűvel terítettük be, és vártuk az eredmény. Legnagyobb meglepetésünkre minden gyönyörűen termett, hatalmas karfiolok, gyönyörű cukkinik, még sárgadinnyénk is volt, igaz csak szeptemberben. Azóta persze sokat tanultunk, és a kertünk sem mindig olyan szép. Aminek főleg az időhiány az oka. Mert a kertet a biogazdálkodásban is gondozni kell.

A csalánlé

A csalánlé az egyik leghatékonyabb házi szer a biogazdálkodásban. Hatalmas tápanyagtartalma miatt talajjavításra kiválóan alkalmas. Elkészítése rendkívül egyszerű: fogjunk egy lazárható fedelű, nagyobbacska műanyag tartályt. A csalánt szárastól–levelestől egy metszóolló segítségével körülbelül tíz centiméteres darabokra vágjuk, és megtelítjük vele a hordót. Öntsünk rá hideg vizet, majd zárjuk le. Körülbelül két hét alatt kész a csalánlé, amit onnan fogunk tudni, hogy az illata minden trágyadombot megszégyenít. Ezt a csalánlét higítani kell körülbelül 1:10-hez, és mint folyékony trágyát tudjuk használni a nagyétkű növényeinknél mint a rebarbara, a málna, a paradicsom, de minden növény örülni fog egy kis finom csalánlének. 

A cikket a Piliscsabai Polgár számára írtam, és 2018. februárjában jelent meg.