A görög görögdinnye

Napjainkra szinte megszűntek az évszakok legalábbis ami a gyümölcs és zöldségkínálatot illeti: eper februárban, sárgadinnye márciusban, görögdinnye júniusban. Nem mindig volt ez így. Gyerekkoromban az eper május végén kezdett el teremni, a sárgadinnye június elején, és a görögdinnye augusztus elején. A globális kereskedelem gyerekcipőben járt legalábbis itt Magyarországon. Amikor a férjem a nyolcvanas évek végén egyik ősszel, egy német stábbal filmet forgatott Pesten, amelyen egy Bécsi zöldséges szerepelt, epret hoztak Bécsből, hogy hihető legyen a felvétel. Egyszóval egyértelműek voltak az évszakok, mindent akkor tudtunk csak megvenni, amikor termett.

Történt egy nyáron, hogy gimnazistaként, a barátnőimmel, kalandvágytól hajtva keresztbe kasul stoppoltunk az országban. Egyik alkalommal, június végén, a Budapest-Szeged útvonalon egy görög kamionsofőr vett fel bennünket, három lányt, hátizsákkal. Bezsúfolódtunk a sofőr mellé, aki egy idő után elkezdte kérdezgetni, hogy kérünk-e valamit inni, vagy enni. Nem kértünk semmit, viszont észrevettük, hogy mögöttünk, az ülések között egy dinnye fekszik. Egy dinnye június végén! Még a sárgabarack sem termett, épp túl voltunk az epren és a cseresznyén, és erre ott volt elérhető közelben egy igazi, zöld, gyönyörű, nagy görögdinnye! Amire még több mint egy hónapot kellene várnunk!

– A dinnyét szeretnénk – néztünk rá boldogan!

A kamionsofőr azonnal megállt (nem votl még M5-ös, és a forgalom sem volt annyira súlyos), és elkezdett keresni egy kést, hogy felvágjuk vele a dinnyét. Mi, mint teljesen kezdő túrázók, nem vittünk magunkkal kést, de a sofőr sem talált, bármennyire is keresett. De dinnyét kellett ennünk, ez teljesen egyértelmű volt. Végül a sofőr, találékonyan, előkeresett egy csavarhúzót, amely szerencsére a kamion standard felszereléséhez tartozott, és azzal vágta szét a dinnyét. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük a csavarhúzóval vágott szeleteket. Csodálatos volt, a girbe-gurba, nagy szeletekből folyt a dinnyelé, minden ragadt!

Nyilvánvaló dinnye imádatom ellenére, a mai napig csak igen kivételes alkalmakkor veszek augusztus eleje előtt dinnyét. Egyrészt azért, mert megpróbálok az évszakokhoz igazodni, másrészt, mert a messziről jött gyümölcsök gyakran több ezer kilométert utaznak, és végül, mert az a tapasztalatom, hogy ezek a gyümölcsök soha nem olyan finomak mint a hazai, főleg a hazai bio, és főleg-főleg a hazai, bio, a saját kertünkből. Bár görögdinnyét még nem ültettem.

Kíváncsiságból a napokban bementem két nagyobb supermarket láncba, hogy megnézzem, honnan származnak azok a hatalmas görögdinnyék, amelyeket meglepően alacsony áron árulnak. Mintha a dinnye vevőcsalogató lenne. Mindkét helyen a származási hely – Görögország volt, július elején.