Grissini

A grissini, mint oly sok más finomság, Olaszországból származik. A legenda szerint Antonio Brunero pékmester, a Torino melletti Lanzoiban, az udvari orvos utasításai alapján készítette II. Viktor Amadénak, aki nem tudta megemészteni a kenyeret. Hogy a grissiniket meg tudta-e emészteni, erről hallgat a legenda. Mindenesetre a kenyérrudacskáknak akkora sikerük volt, hogy Bonaparte Napoleon futárszolgálatot alakíttatott ki Torino és Párizs között, amelynek elsődleges célja a grissinik szállítása volt.

Nem kommentelem egyik történetet sem, a legendáknak maradjanak meg legendák...

A grissinik azonban szerencsére hozzánk is eljutottak, és ma már a legtöbb bolt árulja bezacskózva. De, természetesen sokkal finomabbak frissen készítve. Ezért megpróbálkoztam velük, és sikerült megbirkóznom a feladattal. Bár kicsit változtattam a receptúrán, és finomított liszt helyett teljes őrlésű lisztből készítettem. Az egyetlen akadálya annak, hogy ezentúl nem éjjel-nappal ezt együk, hogy a kenyértésztát ceruzavékonyra nyújtani kicsit időigényes feladat.

50 dkg teljes őrlésű durumbúza vagy őszibúza-liszt

1/4 csomag élesztő

4 evőkanál olívaolaj

1.5 teáskanál só

2.5–3.5 dl langyos víz

1. A lisztet egy tálba öntjük, és közepébe öklünkkel kis mélyedést nyomunk.

2. A mélyedésbe morzsoljuk az élesztőt.

3. A mélyedésbe pici vizet öntünk, és elkeverjük az élesztővel és egy kis liszttel.

4. Pár percet várunk.

5. Miután az élesztős liszt elkezdett növekedni, a liszthez öntjük az olívaolajat, hozzáadjuk a sót és annyi vizet, amennyivel ruganyos tésztát kapunk.

6. Jól megdagasztjuk a tésztát.

7. Letakarjuk a tálat, és megvárjuk, amíg a tésztánk kétszeresére nő. Miután megkelt a tészta, még egyszer összegyúrjuk.

8. Keskeny rudakat nyújtunk.

9. A sütőlapot vajjal kikenjük, és rudakat egymástól kis távolságra a sütőlapra helyezzük. A rudakat megkenegetjük vízzel.

10. A sütőt 220 °C-ra előmelegítjük.

11. A rudacskákat 10–15 percig sütjük, amíg meg nem barnulnak.

12. A sütőből kivéve rácsra tesszük hűlni.