Hagyományos kínai orvostudomány

Tudtátok, hogy a hagyományos kínai orvoslás egyik fő célja az egészségmegőrzés? A nyugati orvostudomány a gyógyításra helyezi a hangsúlyt, és a megelőzésre csak nagyon kis figyelmet fordít. Amit ma megelőzésnek neveznek mint például a szűrővizsgálatok, az csak a már meglévő betegségek korai felismerése, tehát nem valódi megelőzés.

A hétvégén részt vettem egy kínai masszázstanfolyamon. Régi tervem volt már, hogy megtanulok masszírozni, és a hatalmas választék között ez tetszett meg a legjobban. A kínai masszázs a meridiánok mentén masszíroz, illetve stimulálja az akupunktúrás pontokat. Nagyon izgalmas új terület számomra,

A gyakorlat mellett a hagyományos kínai orvoslás alapjai is a tananyaghoz tartozott, és nagyon jó volt hallani, hogy a megelőzésre ekkora hangsúlyt fektettek. Bár a legendát a kínai orvosról, aki csak akkor kapott fizetést, ha a páciense egészséges maradt, ismertem.

A dolog konkrétan úgy nézett ki, hogy az ősi Kínában az orvosok rendszeres juttatásokat kaptak a páciensektől és ezekből a juttatásokból éltek. A páciens azért fizetett az orvosnak, hogy egészséges maradjon, nem azért, hogy meggyógyítsa, ha beteg.

Ha egy orvos páciense olyan betegségben betegedett meg, amely megelőzhető lett volna, nem fizetett többé az orvosának, amíg az meg nem gyógyította. Ha egy orvosnak túl sok betege volt, előfordulhatott, hogy az orvost elüldözték, börtönbe zárták, vagy kivégezték.

Ha pedig a császár betegedett meg olyan betegségben amely megelőzhető lett volna, kivégezték az orvosát.

A hagyományos kínai orvoslás alapkönyve a Sárga Császár belgyógyászati könyve i.e. 400 és az ezredforduló között született. Összefoglalja a Kínában gyakorlott orvosi tudást mint az akupunktúra, jin és jang, meridiánok, stb.

A megelőzésről ezt írja: "A bölcs emberek nem a betegségeiket kezelik, hanem gondoskodnak arról, hogy a betegségek ne jelenjenek meg. Nem az önnön felfordulásaikban igyekeznek rendet tenni, hanem gondoskodnak arról, hogy fölfordulás be se következzék. Mert ha a betegség már megjelent és akkor látnak neki a gyógykezelésnek az olyan, mint ha a szomjazóknak kutat kéne ásniuk, vagy a harcban lévőknek fegyvert kéne kovácsolniuk. Vajon nem késtek már el?"

A kínaiak nem a sorsot okolták akkor, ha megbetegedtek, hanem úgy gondolták, hogy a betegségeknek az életvezetésben vagy más külső körülményben rejlik az oka. Ami azt jelenti, hogy a megelőzéshez a páciensek aktív közreműködésére volt szükség.