Növényt szárítok – teának és fűszernövénynek

Néha a középkor boszorkányai vagy javasasszonyai jutnak eszembe a növénygyűjtésről, akik ezt leginkább holdtöltekor tették, és pontosan tudták, a növénynek mikor melyik része használható. Szerencsére van néhány egyszerű szabály, amelynek segítségével kezdő boszorkaként is tudjuk a gyógynövényeket használni.

Teaként citromfüvet, bodzát, mentát, hársfavirágot és csipkebogyót iszogatunk a családdal egész télen, és ezeket fűszerezem ezzel-azzal. De olyan ritkán vagyunk betegek, hogy a gyógynövények remek gyógyhatásait alig tudjuk kihasználni, és a teákat főleg a élvezetért isszuk.
A szárításhoz régi, szecessziós konyhaszekrényünket használom, amelynek a tetején van egy bemélyített lapos rész, ahova soha sem süt be a nap. Ha véletlenül nincs pont egy ilyen szekrényünk, bármely asztal, szekrény teteje, száraz padlás is megteszi. A szárításnál fontos, hogy száraz, jól szellőző, naptól védett helyünk legyen. A szabadban is száríthatunk, ha a hely ezeknek a feltételeknek megfelel. Tehát véletlenül se szárítsuk a növényeket tűző napon! Természetesen ez alól is van kivétel: a szöszös ökörfarkkóró virágát a napon kell szárítani!
A növényeknek mindig csak a szép, egészséges részeit szedjük le, az ép leveleket, a sérülésmentes virágokat. Mindig csak annyi levelet, virágot, hajtást szedjünk le, hogy a növény életben maradjon és új hajtást tudjon hozni, azaz ne pusztuljon el a szedés után, mivel jövőre ismét szeretnénk szedni. 

A boszorkányok jól tudták, hogy nem mindegy, mit mikor szedünk. A hold állása is befolyásolja a növények hatóanyag-tartalmát és a napszak is, de az évszakok, a virágzás és sok más tényező is. Ha nem elsősorban a gyógyhatásuk miatt gyűjtjük a növényeinket, akkor elég, ha néhány szabályt betartunk: a levelet a virágzás előtt gyűjtsük, a virágokat a teljes virágzásukkor, az egész növényt (gyökér nélkül) a magfejlődés előtt. Kivétel például a borsmenta, amelynek ugyan a levelét gyűjtjük, de hatóanyag-tartalma virágzáskor a legmagasabb, vagy a szöszös ökörfarkkóró virága, amelyet reggel 10 előtt ajánlatos szedni – de mindig csak a teljesen kinyílt virágokat.

És természetes az sem mindegy, hogy hol szedünk. Közúti forgalomtól, ipari létesítményektől minél távolabb szedjünk, mezőkön, tisztásokon, a kertünkben, környezetvédelmi területen. Így lesz "bio", amit szedünk. 
Végezetül: mindig száraz növényt szedjünk, azaz se az eső, se a hajnali harmat ne maradjon rajtuk.

A gyűjtésnél segítségünkre lehetnek a gyógynövényes könyvek, amelyek klasszikusa, Varró Aladár Béla munkája, a Gyógynövények gyógyhatásai a kedvencem. Az eredeti, 1941-es példányát Irén nénémtől örököltem, és bár hullik szét lapjaira, máig a legjobb könyvnek tartom az egyetemi tankönyvek mellett. A gyógyszerészkaron "Gyógynövény és drogismeret" néven futott ez a tantárgy, amelynek egyik vizsgakövetelménye az volt, hogy a gyógynövényeket (szaknyelven drogokat) szárítva ismerjük fel. Ha fel akarok vágni, ezt mindig elmesélem. Az összeaszott zöld leveleket felismerni nem is olyan egyszerű.

Bármilyen gyógynövénykönyvvel találkozunk, érdemes belenézni, mielőtt megvesszük. A külföldi könyvek nem mindig használhatók itthon, mivel az éghajlat és a domborzat annyira különbözhet, hogy a növények hatóanyag-tartalma teljesen más lehet. Az idegen nyelvből fordított könyveket többnyire nem lektorálják, és a szöveg anélkül jelenik meg, hogy a hazai viszonyokhoz igazítanák. Például ha egy Angliában megjelent könyv azt írja valamelyik növényről, hogy szereti a napos helyet, akkor könnyen lehet, hogy az a növény itthon a félárnyékot fogja kedvelni. 

Végezetül néhány tipp:

Citromfű – leveleit virágzás előtt szedjük. A leveles hajtásokból a még ép leveles darabokat vágjuk le. Virágzáskor is hoz még új hajtásokat a növény, ilyenkor ezeket is tudjuk szedni, azaz a citromfű gyakorlatilag májustól októberig szedhető.

Menta – gyakorlatilag ugyanaz érvényes rá, mint a citromfűre, kivéve a borsmentát.

Vadmajoranna vagy szurokfű, avagy oregánó – virágzáskor szedjük, attól függően, hogy virágos-leveles hajtásai milyen hosszúak, vágjuk le a hajtást addig, amíg épek és szépek a levelek. Csokorban, felkötve szárítsuk, majd a virágokat és leveleket együtt lemorzsolva tudjuk használni.

Cickafark – virágzáskor szedjük a virágos hajtását, csokorban szárítsuk.

Lándzsás útifű – levelét szedjük, kiterítve szárítsuk.

Zsurló – leginkább a kertben szoktam használni és nem teaként. Főzete a növények erősítésére és gombabetegségeire használható.

Hársfa – csak a kis- és nagylevelű hárs virágai gyűjthetők teának, a többi hársfafaj virágai nem jók erre a célra. Mindkettő levélfonákján a levélerek zugjaiban apró szőrök találhatók, amelyek a kislevelű hárs esetében vöröses színűek, a nagylevelű hársnál fehérek. A hársfa virágát a pálhalevéllel együtt gyűjtjük. A pálhalevél a kicsi, hosszúkás levélke, amelyik a virág mellett található közvetlenül.

 

Forrás:

Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai, 1941

Kröel-Dulay Zsuzsa barátnőm, aki frissen végzett gyógynövénygyűjtő