Summerhill Anno

Interjú A.S.Neill-lel, a Summerhill Iskola alapítójával

http://www.eafa.org.uk/catalogue/205532

A Summerhill, A pedagógia csendes forradalma című könyv először 1960-ben jelent meg az Egyesült Államokban. Ekkor még egyetlen könyvesboltban sem gondoltak arra, hogy további példányokat rendeljenek belőle, azonban tíz évvel később a könyv már több millió példányban kelt el, heteken keresztül szerepelt a sikerlistán, és több mint hatszáz amerikai egyetemi kurzuson lett kötelező olvasmány.Hasonlóképpen történt Németországban is. A hatvanas évek elején az egyik nagy német kiadó azzal az indokkal nem adta ki a Summerhillt, hogy Neill nézetei már legalább tizenöt éve idejüket múlták. Végül „A tekintélymentes nevelés elmélete és gyakorlata” címmel 1969-ben mégis megjelent, s három évvel később már egymillió példányt adtak el belőle.

Angliában a Gollanz adta ki 1962-ben, de még hat év kellett ahhoz, hogy a Penguin kiadó, amely eredetileg visszadobta, olcsó kiadásban végre megjelentesse. A keménykötéses kiadást már az első percekben elkapkodták: két hét sem telt el, máris újra kellett nyomni, és a könyv szinte kizárólag elismerő kritikákat kapott. „Sajnos rendkívül ritka nálunk az olyan szerző, aki ennyire olvasmányosan és ilyen okosan írjon a nevelésről”, állapította meg az egyik névtelen ismertetés szerzője a „The Times” nevelési mellékletében. „A tanároknak még hosszú évekig kell majd e rendkívüli nevelő lábainál ülni.” John Vaizey Neillt „korunk egyik legbölcsebb és legeredményesebb iskolai tanárának” nevezte, a Summerhillt pedig „egyik legnagyszerűbb iskolánknak” titulálta. A „Guardian” kritikusa, miután kifejezte sajnálkozását számtalan, úgynevezett „haladó” iskola megalkuvásai fölött, így írt: „Éppen ezért igen fontos, hogy a rendületlenül radikális A.S. Neill emlékeztet minket arra, mi is valójában a haladó szellemű oktatás.”

Neill egyértelműen megtermékenyítő hatást gyakorolt az ezerkilencszázhatvanas években az Angliában és Amerikában is létrejött szabad iskola mozgalomra. Sok tanár tanulta meg, hogy az állami iskolarendszeren belül is jóval kiegyensúlyozottabban és szabadabban tudjon a diákokkal bánni. Ugyanakkor Neill eszméi hatásukban túlmutattak a szakmai berkeken és az oktatási rendszeren.

Sajnos bármekkora hévvel is karolták föl gyakran az eszméit, a gyakorlatban nem mindig elég okosan vagy elég érzékenyen valósultak meg. A Neill eszméi iránt érzett általános lelkesedésükben sokan félreértették vagy inkább félretették néhány alapvető gondolatát.

Neill különösképpen elrettentőnek tartotta, ahogyan némely szülő a „szabadságra”, sőt, gyakran a Summerhillre hivatkozva eltűrte, hogy gyerekeik zsarnokoskodjanak felettük. Tántoríthatatlanul kiállt a gyermek szabadságának kiterjesztése mellett, de éppen ennyire tisztán fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy ez semmiképp nem sértheti mások szabadságát. Amint a gyermeknek, a felnőttnek is vannak jogai és kötelességei, és minden közösség – legyen az iskola, család vagy akármi más –, a gyermekek és a felnőttek egymás közötti viszonyában kortól és élettapasztalattól függetlenül megkívánja az ésszerű egyensúlyt, a mások tiszteletben tartását, illetve a másokkal szemben tanúsított türelmet. Könyveiben és előadásaiban Neill soha nem szűnő következetességgel hangsúlyozta, hogy határozott különbséget kell tenni a szabadság, valamint aközött, hogy mindent szabad.