Summerhill anno

Interjú A. S.Neill-lel, a Summerhill Iskola alapítójával

http://www.eafa.org.uk/catalogue/205532

A Summerhill. A pedagógia csendes forradalma című könyv először 1960-ban jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban. Ekkor még egyetlen könyvesboltban sem gondoltak arra, hogy további példányokat rendeljenek belőle, tíz évvel később azonban a könyv már több millió példányban kelt el, heteken keresztül szerepelt a sikerlistán, és több mint hatszáz amerikai egyetemi kurzuson lett kötelező olvasmány. Hasonlóképpen történt Németországban is. A hatvanas évek elején az egyik nagy német kiadó azzal az indokkal nem adta ki a Summerhillt, hogy Neill nézetei már legalább tizenöt éve idejüket múlták. Végül „A tekintélymentes nevelés elmélete és gyakorlata” címmel 1969-ben mégis megjelent, s három évvel később már egymillió példányt adtak el belőle.

Angliában a Gollanz adta ki 1962-ben, de még hat év kellett ahhoz, hogy a Penguin kiadó, amely eredetileg visszadobta, olcsó kiadásban végre megjelentesse. A kemény kötéses kiadást már az első percekben elkapkodták: két hét sem telt el, máris újra kellett nyomni, és a könyv szinte kizárólag elismerő kritikákat kapott. „Sajnos rendkívül ritka nálunk az olyan szerző, aki ennyire olvasmányosan és ilyen okosan írjon a nevelésről”, állapította meg az egyik névtelen ismertetés szerzője a „The Times” nevelési mellékletében. „A tanároknak még hosszú évekig kell majd e rendkívüli nevelő lábainál ülni.” John Vaizey Neillt „korunk egyik legbölcsebb és legeredményesebb iskolai tanárának” nevezte, a Summerhillt pedig „egyik legnagyszerűbb iskolánknak” titulálta. A „Guardian” kritikusa, miután kifejezte sajnálkozását számtalan, úgynevezett „haladó” iskola megalkuvásai fölött, így írt: „Éppen ezért igen fontos, hogy a rendületlenül radikális A. S. Neill emlékeztet minket arra, mi is valójában a haladó szellemű oktatás.”

Neill egyértelműen megtermékenyítő hatást gyakorolt az 1960-as években Angliában és Amerikában is létrejött szabad iskola mozgalomra. Sok tanár tanulta meg, hogy az állami iskolarendszeren belül is jóval kiegyensúlyozottabban és szabadabban tudjon a diákokkal bánni. Ugyanakkor Neill eszméi hatásukban túlmutattak a szakmai berkeken és az oktatási rendszeren.

Sajnos bármekkora hévvel karolták is föl gyakran az eszméit, a gyakorlatban nem mindig elég okosan vagy elég érzékenyen valósultak meg. A Neill eszméi iránt érzett általános lelkesedésükben sokan félreértették vagy inkább félretették néhány alapvető gondolatát.

Neill különösképpen elrettentőnek tartotta, ahogyan némely szülő a „szabadságra”, sőt, gyakran a Summerhillre hivatkozva eltűrte, hogy gyerekeik zsarnokoskodjanak felettük. Tántoríthatatlanul kiállt a gyermek szabadságának kiterjesztése mellett, de éppen ennyire tisztán fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy ez semmiképp nem sértheti mások szabadságát. Amint a gyermeknek, a felnőttnek is vannak jogai és kötelességei, és minden közösség – legyen az iskola, család vagy akármi más –, a gyermekek és a felnőttek egymás közötti viszonyában kortól és élettapasztalattól függetlenül, megkívánja az ésszerű egyensúlyt, mások tiszteletben tartását, illetve a másokkal szemben tanúsított türelmet. Könyveiben és előadásaiban Neill soha nem szűnő következetességgel hangsúlyozta, hogy határozott különbséget kell tenni a szabadság, valamint aközött, hogy mindent szabad.