A. S. Neill - Summerhill

A pedagógia csendes forradalma

SummerhillEgy forradalmi  pedagógus, A. S. Neill mondja el az általa alapított iskola, Summerhill történetét, valamint gondolatait gyerekekről és szüleikről, iskolákról és tanárokról, szabadságról és kényszerről, szexualitásról és a tanulás pszichológiájáról.

A legrégebbi szabad iskola a Summerhill iskola Angliában. Ez az angol hagyományoknak megfelelően benntlakásos iskolal. A Summerhill iskola valószinűleg a világ legvidámabb iskolája. A szabadságban a gyerekek őszinték és félelem nélkül élnek. Az iskolában közös tanár-diák önkormányzat működik, gyerekek szabadon dönthetik el, hogy bemennek-e az órákra vagy játszanak inkább heteken, hónapokon, akár éveken át is. Senki sem próbálja meg átalakítani a jellemüket, nem részesülnek semmiféle – sem vallási, sem politikai, sem erkölcsi – kioktatásban.

Persze vannak órák, mint minden más iskolában, amit a gyerekek látogatnak is – az új diákok kivételével. Nekik először meg kell szabadulniuk az előző iskolájukból hozott iskolaundortól. Játszanak, bicikliznek, lábatlankodnak a többiek körül, de a tanórákat messzire elkerülik. Ez néha hónapokig is eltart.

Az önkormányzat a Summerhill iskola egyik legfontosabb része. Mindent, ami az iskolai élettel kapcsolatos, az iskolai naggyűlésen szavazással rendezik el. A tanári kar minden egyes tagjának és az összes gyereknek, függetlenül az életkorától, egy szavazata van. Ebben a demokráciában törvényeket is hoznak, példának okáért tilos a tengerben fürdeni strandőr felügyelete nélkül, tilos a tetőre mászni, a lefekvési időt be kell tartani.

Humor nélkül persze mindez nem megy. A szabad gyerekek és az éppolyan szabad tanárok jó humora az iskola sikerének fontos része. A Summerhillben nincs jutalom, nincs büntetés, és nincs fegyelmezés sem. Itt nem minősítenek– sem osztályzattal, sem szöveges értékeléssel. Semmilyen módon nem próbálják meg rávenni a gyereket arra, hogy tanuljon – ha nem akar tanulni.

A legtöbb alternatív iskolában midössze megédesítik a keserű pirulát amit a tanulás jelent, például játszva tanulnak, ám a hangsúly még mindig a tanuláson van ha tetszik, ha nem.

 És hogy vajon mi lesz ezekből a gyerekekből, akik ebbe az Azt-csinálsz-amit-akarsz iskolába járnak, az újságok megfogalmazása szerint? Akik nem ismernek sem törvényt sem jómodort? Neill szerint a szabadságban a gyerekek addig fejlődnek, ameddig fejlődni képesek. Akiben megvan a képesség ahhoz, hogy tudós legyen, abból tudós lesz, aki utcaseprésre termett, abból utcasöprő. Bár eddig utcaseprő még nem lett diákunkból. És ezt nem a sznobizmus íratja velem, mivel a magam részéről szívesebben látok egy olyan iskolát, ahonnan egy boldog utcaseprő jön ki, mint egy olyat, ahonnan egy idegbeteg tudós. – írja Neill.

A mai iskola számára a gyerek nyaktól fölfelé létezik. Érzelmeivel, kreativitásával, játékigényével, mozgásigényével nem ér rá foglalkozni. Miközben a tanultak 75%-át úgyis elfelejtjük. Egy vizsgálat szerint a 20 és 30 közötti felnőttek mintegy 9%-át tudják a mindennapi életben használni és alkalmazni annak, amit megtanultak a gimnáziumban.

Csehovnak van egy megdöbbentő gondolata egyik levelében: „egy egész élet nem elég ahhoz, hogy kiizzadjuk magunkból azt a rabszolgát, akivé az iskola tett bennünket.

 Summerhill iskola több mint nyolcvan éve áll fenn. Az iskola annak idején kísérleti iskolának indult. Diákjai problémás gyerekek voltak, tolvajok, rongálók, erőszakos fiúk és lányok. A gyerekek az iskolában meggyógyultak, és mint Neill írja, rá kellett jönnie, hogy nem az analízissel gyógyította meg őket, mivel azok is meggyógyultak akik nem voltak hajlandók részt venni az analítikai foglalkozásokon. A szabadság bírt gyógyító erővel. A Summerhill iskola ma bemutató iskola: bizonyíték arra, hogy a szabadság nem pusztán egy utópia.

tovább a boltba