Az ok ismeretlen

avagy miért folytat az orvostudomány a 21. században még mindig csak tüneti kezelést ...

Az orvostudomány hatalmas fejlődésen ment keresztül az utóbbi 100 év alatt. Egészségi állapotunk azonban nem javult ugyanezen idő alatt, hiszen bizonyos betegségek nem is léteztek 100-200 évvel ezelőtt, míg mások előfordulási gyakorisága megduplázódott, triplázódott illetve sokszorosára növekedett az elmúlt évtizedek alatt. Az orvostudomány pedig rejtély előtt áll az okokat illetően a betegségek túlnyomó többségével kapcsolatban.

A legszembetűnőbb növekedés a ráknál, az allergiás megbetegedéseknél, a mozgásrendszeri betegségeknél és a szív és érrendszeri betegségeknél tapasztalható, azonban több tucat egyéb betegségnél is hasonló a helyzet. Ugyanakkor az úgynevezett öregkori betegségek eltűnőben vannak, hiszen olyan betegségek, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt még az idősek privilégiumának számítottak mára egyre fiatalabb nemzedékeket sújtanak.
Bár a világ rendelkezik azokkal az ismeretekkel, amelyek mindezekre a jelenségekre magyarázatul szolgálhatnának, ez különböző okokból nem jut el a hivatalos orvostudomány berkeibe.

Civilizációnk betegségei

De Lange holland orvos 1957-ben így ír:
"A drasztikusan lecsökkent fertőző betegségek mellett a civilizációs és az öregkori vagy veleszületett megbetegedések, mind az ebből adódó halálozás, mind a betegségek előfordulási gyakorisága és időtartama rendkívüli módon megnövekedett, olyannyira, hogy az orvostudomány komoly küzdelmet folytat ellenük. Ide tartoznak mindenek előtt a szív és érrendszeri megbetegedések, a rák, a cukorbaj, a reuma, az epehólyag és máj megbetegedései, a vese és húgyhólyag betegségei, a terhességi toxikózis, a pajzsmirigy alul- és túlműködése, stb. Ha valamilyen kongresszuson vagy szakmai összejövetelen ezen betegségek folyamatos növekedésének oka után kérdezünk, mindig ugyanabba a válaszba ütközünk: "Az ok ismeretlen".
Tulajdonképpen miért - kérdezi de Lange - hiányzik talán a kutatók elhivatottsága? Biztos, hogy nem. Egyre több kutatás folyik, és egye nagyobb energiákat fektetnek ezekbe. És mégis, mindaddig, amíg az okok ismeretlenek, magától értetődően az okok kezelése nem lehetséges, így nem lehetséges valódi gyógyulás és megelőzés sem, így csak a beteg életét lehet meghosszabbítani, szenvedéseit enyhíteni. " C. D. de Lange professzor húsz évig vezette a Djakartai Központi Kórházat, majd ezután tíz éven át mint professzor működött az Utrechti Egyetemen, amikor is a "A túltápláltság klinikai panorámájá"-t megírta. De Lange azon kevesek közé tartozott, akik összehasonlítást tudtak tenni a nyugati civilizáció és egy keleti civilizáció között a betegségek előfordulási gyakoriságában, és ezen megdöbbentő különbségeket vetette papírra.

Az ok ismeretlen?

De Lange a hatalmas különbség okait vizsgálva összehasonlította az életkort, megvizsgálta, hogy esetleg a népcsoportbeli különbségek, az éghajlat közrejátszhat-e ennek létrejöttében, azonban mindig a táplálkozáshoz jutott vissza, amelynél számos jellegzetes és jelentős különbséget vett észre. Ez nem csak Hollandia és Jáva között, hanem Ázsia, Afrika és Dél-Amerika számos országa, és Amerika és Európa jóléti társadalmai között szintén fennállt.

A különbség egyrészt a kalória bevitelben nyilvánult meg, amely Jáván átlagban 2100 Kcal volt, az európai és amerikai 4000 Kcal-val szemben. Különbség volt tapasztalható az elfogyasztott zsír és fehérje mennyiségében is. Miközben Indonéziában a lakosság szinte kizárólag növényi táplálékon élt, és a fehérje és zsír napi mennyisége 51 illetve 9 g volt, addig Európában és Amerikában mindkét érték túllépte a 100 g-ot, és többnyire állati eredetű volt.
"Mindenütt észrevehető, hogy a lakosság jóléte eltolódást okoz a keményítő fogyasztástól a fehérje és zsír fogyasztása felé, valamint a növényi tápláléktól az állati táplálék irányába. Ugyanígy mindenütt észrevehető, hogy a fentebb felsorolt betegségek ezzel az eltolódással párosulnak." Írja de Lange. Harmadik lényeges különbségként a só fogyasztása szerepel. Miközben a nyugati világ napi 12-20 g sót fogyaszt fejenként, addig Indonéziában ez 4 g-nál is kevesebb.

De Lange professzor látványos és pontos megfigyelésein kívül szép számmal léteznek hasonló leírások a világ minden részéről, amelyek a "nem civilizált" táplálék összetételét vizsgálják és ennek kihatásait az egészségi állapotunkra. Ezekből a leírásokból egyrészt a táplálkozás okozta civilizációs betegségek egyértelműen kiszűrhetők - amelyek betegségein közel 80 %-át teszik ki -, másrészt jól körüljárják az ezeket okozó különbségeket is. Ugyanakkor léteznek állatkísérletek, amelyek szintén a civilizációs betegségek okait kutatva ütköznek a táplálkozásba, mint egyedüli kiváltó okba.
Civilizációs táplálkozásunk a de Lange professzor által felsorolt különbségeken túl az iparilag feldolgozott, túlságosan finomított élelmiszerek meglétében különbözik a "primitív tápláléktól". Az iparilag feldolgozott élelmiszerek közé tartoznak a fehér liszt illetve minden hántolt gabonaféleség, a cukor és minden iparilag előállított cukorféleség, a finomított olajok, így az étolaj és a margarin, a konzervipari termékek, továbbá minden valamilyen módon tartósított, finomított élelmiszerünk.

"Időskori betegségek nem léteznek"

Az American Medical Associaton lapjának 84. évfolyamában 1963 április 6.-án megjelent egy bejelentés: "A new concept of aging".
Az amerikai orvostársadalom által életre hívott bizottság az időskori megbetegedések tanulmányozására a "Committee on Geriatrics", első nyitó ülésén egyhangúan megszavazta, hogy a bizottság célkitűzése célt tévesztett, "mivel ilyenek, mint időskori betegségek, amelyek speciálisan az öregedésből származnak nem léteznek". Minden betegség, amelyet időskori megbetegedésnek tartunk egyre fiatalabb életkorban fordul elő, és egyre gyakrabban tapasztalható gyermekeknél is, ugyanakkor aggastyánokat lehet találni, akiknél az időskori betegségeknek nyomuk sincs. A bizottság ahelyett, hogy feloszlatta volna magát átalakult "Committee on Aging" elnevezést felvéve, céljául az öregedési problémákat tűzve ki.
"Nincs jogunk feltételezni, hogy a remegő kéz, a bizonytalan járás, a testi és lelki leépülés elkerülhetetlen lenne. Bízunk abban, hogy nem csak az élettartamot, hanem az életminőséget is meg tudjuk hosszabbítani a környezeti körülmények megváltoztatásával".

Ezek a környezeti körülmények, amelyek a fenti időpont óta bizonyosan bővültek, a táplálkozáson túl magukba foglalják egyre hajszoltabb életmódunkat, a környezetszennyezés által megjelenő egészségkárosító hatásokat, lakásunk illetve házunk minőségét, de még ruhánk milyenségét is. Mindennek beépítése a gyógyításba még várat magára, holott az embert, mint környezetének részét rendkívül erősen befolyásolja a körülötte lévő világ, így ezeknek a körülményeknek a figyelmen kívül hagyása, az okok kutatásánál mindig ugyanazt a választ fogja eredményezni: az ok ismeretlen.

Forrás: dr. Ralph Bircher Szigorúan bizalmas. A táplálkozástan titkos dokumentumai, kétezeregy kiadó, Piliscsaba, 2003.