A táplálkozásunk és egészségünk közötti összefüggés felismerésének hatására egyre tudatosabban étkezünk. A cukorral, bár köztudottan nem tartozik az egészséges élelmiszerek közé, mégis kivételt teszünk. Holott a cukor és az egyéb izolált szénhidrátok felelősek civilizációs betegségeink túlnyomó többségéért.

Cukorfogyasztásban a világelsők között vagyunk. Az évi 50 kg-os egy főre jutó mennyiség száz évvel ezelőtt azonban csak 2 kg volt, és a háború előtt is alig 10 kg-ot fogyasztottunk az édes méregből. Cukorfogyasztásunknak csak töredékét, 20-25%-át vesszük meg kristálycukor formájában a boltban. A fennmaradó tekintélyes mennyiséget édesített ivólevek, édességek, péksütemények, konzervipari termékek, lekvárok, befőttek, joghurtok, ketchup, mustár, felvágottak formájában fogyasztjuk el.

Az amerikai kifejezés "étel szemét" összefoglalóan az egészségtelen élelmiszereket jelenti, így az összes cukortartalmú édességet is. Az Amerikai Szenátus 1977-ben az USA táplálkozási céljaként a cukorfogyasztás 45%-os csökkentését tűzte ki. Németországban 1986-ban bírói ítélet szentesítette az egészségre ártalmas kifejezés használhatóságát a cukorral kapcsolatban. Yudkin professzor, a Londoni Táplálkozás Tudományi Intézet vezetője a következőket mondta a cukorral kapcsolatban: Lenne bármi, csak megközelítőleg olyan káros mint a cukor, már rég be lett volna tiltva.

Eleink évezredeken keresztül mézzel és édes gyümölcsökkel édesítettek. Bár a cukornád őshazájában Melanéziában már i. e. 8000-ben erjesztéssel italt készítettek a cukornád besűrített édes nedvéből, először 600-ban sikerült a cukrot kikristályosítani úgy, hogy az nem erjedt meg az állás során és így lehetővé vált a kereskedelme. A cukor azonban még évszázadokig kizárólag a gazdagok eledele maradt, és csak a XIX. sz.-ban a cukorrépa cukortartalmának felfedezése és az abból kikristályosított cukor, cukorgyárakban történő előállítása után vált a köznép számára is elérhetővé. Angliában és a többi gyarmatosító hatalom körében kicsit más volt a helyzet. Mivel a cukornád csak melegebb vidékeken terem, kizárólag a gyarmatokon volt termeszthető. A XVI. századtól kezdve a cukorültetvények ellátása volt a rabszolga kereskedelem fő célja, amely során, egyes becslések szerint 50 millió rabszolgát hurcoltak el az évszázadok folyamán, így elégítve ki a gyarmatosítók cukoréhségét.

A cukor 99.9%-ban a szacharóz nevű diszacharid molekulából áll, amely egy szőlő és egy gyümölcscukor molekula összekapcsolódásakor keletkezik. Ilyen koncentrációban cukor a természetben nem fordul elő. A cukor cukornádból, illetve mérsékelt övi vidékeken cukorrépából állítható elő. A cukor előállítása során minden vitamin, ásványisó, nyomelem, enzim, telítetlen zsírsav, rostos anyag, valamint íz- és szaganyag eltűnik. A cukor ezáltal egy vitálanyagoktól mentes táplálékká válik, amely felszívódásához és feldolgozásához ezeket az anyagokat nem nélkülözheti. A cukor fogyasztása így hiánytáplálkozást idéz elő.

A cukor feldolgozásához a szervezetnek B vitaminokra van szüksége. Mivel a cukor ezeket a vitaminokat nem tartalmazza, a szervezetnek tartalékaiból kell előteremtenie őket. A cukor a "B vitamin rabló" jelzőt a lebontásához szükséges B vitaminok más szervektől történő elrablása miatt kapta, amely a szervezetben B vitamin hiányt idéz elő.

A cukor Ca rablóként is szerepel az irodalomban. A cukor, - természetellenes anyag révén - amelyet megemészteni nem kell, rendkívül gyorsan jut be a szervezetbe. Ezáltal a vér kémhatását eltolja, amelyet a szervezet kompenzálni igyekszik. Ezt a csontokból kioldott Ca és egyéb ásványi sók segítségével éri el. Gy ermekeinknél a cukor hatására a csontozat különösen erősen károsodhat. Állatkísérletek szerint, a fiatal, fejlődésben lévő állatok csontozata a rendszeres cukorfogyasztás hatására porózussá válik, a csontok deformálódnak, puhákká, késsel vághatókká válnak. A csöves csontok megnyúlnak.

A cukor egészséget károsító hatása egyrészt az életfontosságú anyagok hiányából fakad, amely a szervezetben anyagcsere zavart okoz, másrészt természetellenes voltából adódik, amely a szervezetet közvetlenül károsítja különböző hatásmechanizmusokon keresztül.
Angol kutatók "The Saccharine desease"-nek nevezték el összefoglalóan azokat a betegségeket, amelyeket az izolált szénhidrátok, azaz a cukor és a fehérkenyér okoz. Ezek az úgynevezett táplálkozás okozta civilizációs betegségek egyes becslések szerint mai betegségeink 80%-át teszik ki.

A civilizációs táplálék az egyéni érzékenységtől függően váltja ki a legkülönbözőbb betegségeket. A családon belül ez az érzékenység átöröklődik, így azt a csalóka látszatot keltve, hogy a betegségek öröklöttek és nem szerzettek. A civilizációs táplálkozás nélkül azonban ezek a betegségek nem jönnének létre.

A cukor helyett

A cukor helyett az évezredek óta fogyasztott természetes alternatívák, a méz és az édes gyümölcsök fogyaszthatók, szárított vagy egyéb formában. Mivel a cukor csakúgy, mint a fekete kávé, a cigaretta és az alkohol függőséget okoz, a cukor elhagyása után édes igényünk is alább fog hagyni, így a süteményeken kívül alig marad édesíteni valónk.

A cukor hatásai az összes iparilag előállított cukorféleségre igazak. Ide tartoznak háztartási cukor, barna-, gyümölcs-, szőlő-, tejcukor, szőlőcukor szirup, invertcukor, juharszirup, malátaszirup, Sucanat, UrSüße, Ur-Zucker, Rapadura, Demerara, izoglukóz, Panelista, almalésűrítmény, körtelésűrítmény, melasz, rizsszirup, árpaszirup, glukózszirup, Mascob(v)ado.